Vuk Mese Szövege - Vuk Mese - Árak, Akciók, Vásárlás Olcsón - Vatera.Hu

Vuk elindult az idegen róka felé, de mert éhes volt, fájt a szíve Tásért, kit otthagyott. Ekkor kigyúlt fökötte két élő lámpás, két titokzatos rókaszem, és az idegen végigszaglászta Vukot, a remegő kisrókát. - Hát te hogy menekültél meg? - kérdezte. - Én nem menkültem - szipogott Vuk -, engem az anyám hozott ide, hogy várjak rá, de nem jön... - Ebből aztán megtudhatta Karak, a magányos róka, hogy Vuk még nem tudja, hogy a nagy tölgyfa tövében már csak halottak vannak. "Ráér még megtudni" - gondolta Karak, és fennhangon azt mondta: - Iny, az anyád nem jöhet érted. Engem küldött. Az én nevem, Karak, és rokonod vagyok. Velem kell jönnöd. Tudsz jól járni? - Messze még nem voltam, de azért jól tudok járni! - Akkor hát menjünk - indult elsőre Karak, de Vuk nem mozdult. - Nem értetted? Indulj, mert megrázlak! Vuk ismét szipogni kezdett: - És... és Tást itt hagyjuk? - Miféle Tást? Hol van? - mérgelődött Karak, aki azt hitte, valami gyermekmeséről van szó. - Valami dörgött a víz fölött - magyarázta Vuk lelkendezve -, és Tás odaesett mellém.